– Múlt hét csütörtökön, több mint tíz év után helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok Örményország és Magyarország között. Hogyan élte meg az elmúlt tíz évet a magyarországi örmény közösség?
– A diplomáciai kapcsolatok tíz évvel ezelőtti felfüggesztésének legnagyobb elszenvedője a magyarországi örménység volt. Kiterjedt önkormányzati hálózattal rendelkeztünk, rengeteg program működött kulturális és tudományos területeken, ezek gyakorlatilag egyik napról a másikra megszakadtak.
Anyaországunk nélkül kicsit úgy éreztük, mintha árván maradtunk volna, ezt az elmúlt tíz évben nagyon sokat tapasztaltuk. A sok kiemelkedő programon, akár oktatási, akár kulturális területen, hivatalosan senki nem tudta képviselni a magyarországi örményeket, mivel a diplomáciai kapcsolatok hiányában senki nem vállalta ezt.
– Örményország Magyarországhoz hasonlóan keresztény ország. Az egyházak közti viszonyt megviselte a diplomáciai kapcsolatok felfüggesztése?
A diplomáciai kapcsolatok hiánya nem befolyásolta nagyban az egyházak közötti együttműködést, azonban számos probléma volt már azt megelőzően is ezen a területen.
Magyarországon egyetlen örmény katolikus templom van, nagyon ritkák voltak az örmény nyelvű misék, éppen ezért sokan, akik nem ismerik elég jól a magyar nyelvet, nem tudtak részt venni az istentiszteleteken. Ez azonban az utóbbi években megváltozott, egyre gyakrabban látogatnak örmény papok Magyarországra az anyaországból, Libanonból vagy éppen Törökországból. Mostanra úgy tűnik, és ez nagyon nagy öröm számunkra, hogy egy kinevezett libanoni pap fog rendszeresen örmény nyelvű miséket tartani Budapesten.
Emellett a Hungary Helps program által nagyon sok örmény egyház kapott támogatást világszerte, nem csak Magyarországon.
A már említett Orlay utcai örmény templom mostani felújítása is állami támogatásból valósult meg.
Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy míg az örmény egyházak részére sok forrást biztosítottak az elmúlt években, addig az önkormányzatok és intézmények vonatkozásában országos, fővárosi és helyi szinten ez nem volt annyira egyértelmű, csak a normatív támogatásból működünk.
Az egyházaknak egyébként jelentős szerepe volt a kapcsolatok helyreállításában.
Még 2020 őszén, a második örmény–azeri konfliktus kirobbanását megelőzően örmény kőkeresztet avattunk Óbudán, és már ekkor tervben volt az örmény külügyi bizottság elnökének magyarországi látogatása, azonban a háború miatt erre sajnos nem került sor.
– Ahogy ön is említette, a párbeszéd a két ország közt már korábban elkezdődött. Hogyan zajlott a helyreállítási folyamat?
Ramil Szafarov (azeri tiszt, aki 2004-ben Magyarországon megölt egy örmény hadnagyot, Magyarország 2012-ben kiadta Azerbajdzsánnak, melyre válaszul Jereván felfüggesztette diplomáciai kapcsolatait Budapesttel – a szerk.) kiadatását követően a magyar kormánytól, politikusoktól sok felkérést kaptunk, hogy mint a két ország közti kapocs, segítsünk a diplomáciai viszony helyreállításában.
Az örmény fél eleinte nehezen fogadott bármilyen megkeresést, de próbáltuk meggyőzni őket, hogy a két ország történelmi viszonya, valamint a magyarországi örménység helyzete miatt szükség van erre.
Ahogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is fogalmazott, a magyar fél sok gesztust tett Örményország „kiengesztelésének” érdekében, például tavaly magyar közbenjárással Baku örmény hadifoglyokat adott át Jerevánnak, valamint a magyar kormány a koronavírus-járvány idején vakcinákat is biztosított az örmény egészségügyi minisztériumnak.
A párbeszéd tehát már régóta tartott, csak mindig közbejött valami, ami miatt csúsztak a tervek. A fordulópontot Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes örményországi látogatása hozta 2021-ben, hosszú évek óta ez volt az első alkalom, hogy magas rangú tisztviselő hivatalos vizitet tett a másik félnél. Innentől kezdve láttunk reményt arra, hogy javulhat a két ország közti diplomáciai kapcsolat.
– Mi a következő lépés a kapcsolatok helyreállítása után?
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a kulturális, tudományos, kereskedelmi területeken nekiállunk megalapozni az új kapcsolatokat, új lehetőségeket, ebben nagy szerepünk lesz, mert az örmény minisztériumokkal jelenleg mi tartjuk a kapcsolatot.
Számunkra a legfontosabb, hogy a magyarországi örmények helyzetét tisztábban lássuk. Tudomásom szerint az ő képviseletüket a bécsi örmény nagykövet fogja ellátni, azonban mindennapi problémáikat mi ismerjük, a diplomáciai kapcsolat hiányában hozzánk fordultak ilyen ügyekben.
Most azon dolgozunk, hogy havi rendszerességgel szervezzünk konzuli látogatásokat Magyarországra, melynek keretein belül fogadhatják a magyarországi örményeket, meghallgathatják problémáikat, és segítséget nyújthatnak nekik.
Az elmúlt években az olyan adminisztratív jellegű ügyeket, mint például különböző igazolványok beszerzése, nagyon bonyolultan és nehézkesen tudtak megoldani az itt élő örmények, ez most változhat.
Ezt követő célunk, hogy direktben, Magyarországon és Örményországban is legyen állandó képviselet, mivel az örményországi magyarok jelenleg csak a grúziai magyar nagykövetséghez tudnak fordulni problémáikkal.
A távolabbi jövőben pedig megerősíteni és folytatni kell a tíz évvel ezelőtt félbehagyott egyezményeket, projekteket. Rengeteg elmaradást kell bepótolnunk, például a magyarországi örmények oktatásával, kiemelt kulturális programokkal kapcsolatban, ezeken a területeken nagy reményekkel tekintünk a jövőbe.
Gazdasági szempontból nagyon fontos lenne, hogy újrainduljon a két ország közti kereskedelem.
Hogy hogyan fog alakulni az államok kapcsolata tíz év múlva, azt nagyban befolyásolják majd a mindennapi geopolitikai folyamatok. Egy biztos, hogy rengeteg pozitív változást várunk, hiszen megtapasztaltuk, hogy milyen megfelelő diplomáciai kapcsolatok hiányában élni. Innen csak pozitív dolgok következhetnek.
Borítókép: Akopjan Nikogosz, az Országgyűlés örmény nemzetiségi szószólója 2022. 12. 5-én Budapesten (Fotó: Bach Máté / Magyar Nemzet)
Cikket írta: Lala Hayrapetyan, Tatevik Muradyan (2022-1-HU01-ESC51-VTJ-000080624)
